Megérkeztem. Jött egy fürdő, a vackom, hol már várt rám az étel, S most betakarva, melengető puha ágyban köszönt rám az éjjel. S a motyóm?! Azzal mi lesz? Jaj, oly rövid az agyam, Hisz egy sereg, sajgó kacat terhével gyötörtem idáig magam. Pakoljunk szépen… Lássuk csak, mi van itt legfelül? Ah, a Magány, a Bánat, S ha mélyebbre túrok, lám, az Elválás is megkerül. Hopp, a póráz alatt lapul a Félsz és a Szégyen, Hagyjuk abba – fog el a vágy, míg e rémes holmikat nézem. De folytatnom kell, hisz a motyóm még félig tele, A motyóm, melyre címkét is raktam, s Fájdalom a neve. Én szerettem Őket, mégis tán kevés volt e szívdolog, Mert lemondtak rólam, s az Ő szívük értem már nem dobog. S Te? Tőled is csak lim-lomot várhatok? Vagy kezed nyújtod, hogy kipakold velem e motyónyi bánatot? Vagy látva csúf kis pakkom, visszafordulsz velem? Mondd, lesz-e elég időd, hogy segíts kirámolni nekem? Hogy ha cókmókomban még egy-két kacat zörögne, Bizony ürítsük ki végre, s tegyük félre, örökre. Bár csak fáradtnak látnád szememben a tompa fényeket, De kár hazudni, nem magamban, motyóval érkezek. Ezért hát jól fontold meg, nagyon kérlek, Hogy még így is akarod-e, hogy tényleg Veled éljek?
Minden nap felmegyek megnézni a kicsi lányt, akit örökbe szeretnék fogadni. Egyrészt, hogy vannak-e új képek, másrészt hogy szolgál a kedves egészsége, és harmadrészt az örökbefogadhatóság időpontja miatt. Azon a honlapon általában úgy történik a mentett görények örökbefogadása, hogy miután megkapják az orvosi ellátást, és gyógyultnak nyilvánítják őket, felkerülnek egy ún. Gazdikereső menüpontba.
Na most, én izgatottan vártam, hogy ez megtörténjen. Aztán ma reggel kiírta a befogadója az adatlapjára, hogy hétvégén el is viszi az új gazdija a kislányt. Ez ám a pofára esés! Jól elszámítottam magam. Felhívtam Grófuram, hogy sírjak egy kicsit. Ő meg sajnálta a helyzetet.
Nem adtam fel. Írtam a lánynak, hogy ha esetleg meggondolja magát az új gazdi, hát én itt lennék. Legnagyobb meglepetésemre azonnal válaszolt, hogy még az is meglehet, majd most hétvégén minden kiderül. :DDDDD Hátha...
Grófuram meg a nagy megkönnyebbülésében, ügyesen csapdába sodorta magát reggel.
Ha valamit Grófuram belevesz a buksi fejébe, azt légkalapáccsal sem lehet kiverni onnan. De a legrosszabb, hogy miután elmondom neki a helyes megfejtést, annyival elintézi, hogy „csak te ne taníccsá csak te!”, és egy-két hét elteltével kezdődik az egész újra.
Komolyan le kellett ülnünk beszélgetni a témáról. Immár sokadszor. A bevezető után viszonylag hamar fel kellett ismernem, hogy itt nem vita lesz, hanem veszekedés. Miután ezt elfogadtam, már nem kellett visszafogni magam.
Rendkívüli módon sérelmezi, hogy az én „fiam” zaklatja az ő „lányát”. Kiokítottam, hogy nincs ilyen, hogy „én fiam és ő lánya”. Csak olyan van, hogy én „gyerekeim”. Síri hangon előadta, hogy Mangó többször megpróbálta megerőszakolni Fruttikát. Hú, mondtam neki, hogy mégis mit várt? Mangó ivaros hím, és Frutti – bár még nem ivarzik – ivaros nőstény, plusz állandóan együtt vannak. Az lenne a csoda, ha nem csinálna semmit. De sosem lesz belőle a világon semmi, mert egyrészt szemem rajtuk, másrészt pedig Frutti azonnal elkezd visítani, ha Mangó elkapja. Azt pedig nehéz nem észrevenni. Azonkívül az egész „megpróbálja megerőszakolni” csak abból áll, hogy megragadja a nyakánál fogva, majd húzza magával, szalad vele minden eldugott helyre. Ez naponta egyszer-kétszer fordul elő, utána elfelejti. Ez hát a nagy történet.
Szememre vetette, hogy másról sem beszélek, mint a görényekről. Ez így is van. Amit viszont nem vesz észre, hogy Ő is. Csak míg én rajongással, addig Ő morogva.
Jó, de még azt sem tudja elviselni, hogy Mangó jelöl. Mindent, ami az útjába akad, és persze mindenhová eljut, mert én mindenhová odaengedem. Megjelöli a papucsát, a távirányítót (amit csak és kizárólag Ő kezel), MINDENT. Ő meg gyanútlanul folyton belenyúl, és ooooolyan lesz a keze. Nem mertem nevetni. Mangó tényleg minden cuccát megjelöli. You know, it’s a tipical ’baszd meg’ situation. :D
Az Ő problémáira én csak azt a megoldást tudom, hogy idehozok még két görényt. Mondtam neki, hogy hármat szeretnék, és hogy szimplán féltékeny, mert Mangó a domináns hím. Na erre már rám vágta az ajtót, így a beszélgetésben kis szünet következett. De tényleg, hát Fruttival semmi baja. Bármit csinál a kiscsaj, ő csak bárgyún mosolyog, hogy Fruttika így, Fruttika úgy… Tegnap például Frutti belebújt a zsebébe, hogy majd ott alszik. Rögtön szalasztott a fényképezőért, hogy legyen róluk kép. :) Utána egész este vigyorgott mint a vadalma.
Később csendesen visszajött és csak annyit mondott, hogy én mindenkinél előbbre helyezem a görényeket. Ezek csak állatok, neki gyerekei vannak, miért nem azokat szeretem ennyire.
Mangó baba alvási rituáléjának az eleje még a szokásos volt. Megmosdatta az arcom, ne feküdjek már le koszosan. Az csak természetes, hogy nem hagyta ki a szemem sem. Amúgy elég alacsony a fájdalomküszöböm, de szerintem bárki ordítani tudna a helyemben, mikor a recés nyelvével a szemhéjamat igyekszik tisztogatni. Mintha smirglivel dörgölnék, jó erősen, szárazon. Iszonyúan fáj, de az ember tűr, mert szeret. Addig-addig, hogy már a hajam töve is csupa nyál volt. Ilyenkor szokott az jönni, hogy elnyúlik a mellkasomon, vagy kiskiflit játszik a hasamnál. Ehelyett most befúrta a szemzugomba a nedves orrát, a két kis mancsával megfogta az orrom, szó szerint rátekeredett az arcomra, és végre megelégedetten lecsukódtak a kis gombszemek. Az okozott légzési problémák nem rá tartoznak.
Tegnap nem telt el 2 perc, mióta hazaértünk a bevásárlásból, és Mangó már rohant is befelé az új, még csomagolt fogkefével a szájában. Érdekes, a csomagoltat a végén fogja meg, a használtat mindig középen. Vicces tud lenni, amint a szájában keresztben lévő fogkefét megpróbálja betuszkolni a gardróbajtón egy 10 centis résen. Szemből nekirohan – visszapattan, farral tolat – fogkefe szintén fennakad, bemászik nélküle és kinyúl érte – persze újra középen harap rá… :) Na de most, a fejénél megfogott fogkefével! Sikerülhetett volna, de kicsúszott a kanyarban, és a drift közben Grófuram visszaszerezte a zsákmányt. Azt a meredt egeret! Hogy micsoda feldúltan nézett egymásra a két férfijúúú!
A görényekre és arra, hogy mennyire nem hazudtolják meg a nevüket, jellemző történet, mikor névnapomra bonbont kaptam. Amíg kiszaladtam a mosdóba, Mangó az összes bonbont behordta a gardróbba – egyenként(!), mert egyszerre csak egy fért a szájába. Képes volt 24-szer fordulni. :) A kis piszoknak még arra is volt ideje emellett, hogy elrejtse őket. Fél évvel később még találtam belőle az egyik rövidnadrágomban, mikor nyáron elővettem.
De újabban már ritkán mászik fel ide-oda. Lusta, télen farnehéz is. Ráadásul eddig ugye úgy ment, hogy felmászott, lelökte a cuccot, lemászott érte, majd rejtés. Mióta viszont társa van, csak leül, és ott várja, amíg Frutti lelöki neki a szajrét. Na azt viszont villámgyorsan eltünteti. Aztán, mivel közösen megszerzett tulajdonról van szó, és tolvajtól lopni nem bűn, Frutti persze elcsórja tőle és máshová rejti. ;D
Mióta ketten vannak, a helyzet… nos, úgy fogalmaznék, hogy az esélytelenek nyugalmával próbálkozom. Lesz ez még így se, ha gyarapodik a család.
Van egy lány, kinek arca bájos. Ki sokat szenvedett eddigi rövid kis élete folyamán. Mentett, örökbefogadható. Első pillantásra szerelem. Tudok hatni Grófuramra. De sikerül-e időben?
Grófuram által „suta” görénynek keresztelt Mangó reggelre ismét rácáfolt az említett úriember csúfolódására.
Grófuram féltett cipőit a legfelső polcra rakja, elméletileg az egyetlen görénybiztos helyre az előszobában. „Suta” görénykém pedig néhány napja rájött, hogy hogyan is kell oda felmászni! Tegnap már az eldugott cipőket is megtalálta.
A leltár: a kedvenc cipője kibelezve (immár a 4. betétet vesszük bele)
az új, névnapjára kapott cipője össze-vissza karmolászva és harapdálva
A Grófurammal való kibaszást Mangó már tényleg mesterfokon űzi! :) Sosem felejtem el, mikor egyszer rákiabált, mert fiacskám éppen ugrani készült a lépcsőről az akvárium tetejére. Mangó ránézett, és lemászott. Grófuram pöffeszkedve rám nézett, és kiült az arcára a lenézés, hogy „Ugye megmondtam, csak nevelés kérdése!”. Aztán ezzel a kifejezéssel az arcán végignézhette, amint Mangó full nyugodtan odamegy a papucsához, és belepisil! :D
A cipőkkel azonban nem ért véget a reggeli vesszőfutás. Görényünk valahogy feljutott a fogas tetejére is. Nekem majdhogynem széket kell vinni, hogy elérjem, halvány lila gőzöm sincs, hogy csinálta. Szépen megkereste Grófuram kabátját, lelökte és jó alaposan meghempergett benne! Mielőtt elindult, Grófuram magára fújt fél deci parfümöt. Hiábavaló és szánalmas kísérlet volt. Nincs olyan illatszer, ami elnyomná egy ivaros hím görény szagát. :D
Grófuram beszűkítette Fruttika hámját, így mindkét manó havaskodhatik! :) Hihetetlenül szórakoztató a két kis vakond, micsoda mókát levágnak odakint, hó alatt. Én meg kipróbálom a karácsonyi usánkámat.
Az ember lánya legyen okos. Annak idején, mikor 25. szülinapomra megkaptam életem legszebb ajándékát Mangó fiút, elhatároztam, hogy még egy kicsi bézs lányra van szükség. Grófuram tiltakozott, nem ám kicsit. Megjegyzem, nem csodálkozhattam rajta, mert sok vér elfolyt és sok víz lefolyt a Dunán, mire Mangóval kialakították maguknak az „élni és élni hagyni” stratégiát.
Aztán idén megint eljött a szülinapom és Grófuram – nincs más magyarázat, tényleg nagyon szerethet – hagyta magát rábeszélni Fruttira. Aki ugyan nem bézs, hanem világosvadas, de gyönyörű. És Grófurammal imádják egymást! Látni kellett volna az arcát, mikor Frut puszit adott neki harapás helyett. Szegény, annyira megdöbbent. Nem tudta, hogy egy görény ilyen is lehet.
De Kati nem tud leállni. Addig-addig beszéltem Grófuram lelkére, amíg belement, hogy jövőre lehet új családtagunk! :D Nem egy, de kettő! Lesz egy szépséges bézs kislány és egy buciféle csodagörény is, akinek prototípusát már láttuk a tenyésztőnél. És talán még örökbe is fogadhatok pluszban!!!
Ma már a nevüket találgatja, a hagyomány szerint ez az Ő feladata.
Taktikus gondolkodás, céltudatosság, jó helyzetfelismerő képesség, kiváló kommunikációs készség, és rengeteg türelem szükségeltetett hozzá. Az ember lánya legyen okos.
Testfelépítésem optimalizálása érdekében, és az ülőmunka ellensúlyozásaképp elkezdtem némi tornát. Persze a görények kint voltak. Amint elindult a mozgalom és elkezdtem az első gyakorlatot ( ami még csak bemelegítő lábemelgetés:-), azonnal ráraboltak a zoknimra. A gyakorlat nehézsége tehát fokozásra került, súllyal! :) Azt hitték csórikáim, hogy ez valami új és izgalmas játék. Nyolc kis láb egyszerre emelkedett el a földtől, megugrották a fél métert is helyből. Pattogtak körülöttem, mint a labdák. Mondanom sem kell, az egész igyekezetem nevetésbe és játékba fulladt.
Találtam magamnak egy oldalt, most ezzel vagyok rettenetesen elfoglalva. Tele van görénnyel és az őket imádó emberekkel, szóval nagggyon nekem való.:D Feszt ott lebzselek.
1. Pakolj el az asztalról, hogy legyen helyed a csomagoláshoz.
2. Menj oda a beépített szekrényhez és vedd ki a csomagot, amiben az ajándék van és csukd be az ajtót.
3. Nyisd ki az ajtót és vedd ki a görényed a szekrényből.
4. Menj el a konyhaszekrényhez és vedd ki a csomagolópapírt.
5. Menj vissza és szedd ki a görényed a konyhaszekrényből.
6. Menj a fiókhoz és gyűjtsd össze, ami kell a csomagoláshoz - ragasztó, olló, masni, ajándékcímke, stb..
7. Rendezd el az asztalon a csomagolópapírt és az ajándékot és találd ki, hogy hogyan akarod becsomagolni.
8. Menj vissza a fiókhoz és vedd magadhoz a szalagot, majd távolítsd el a görényed a fiókból, aki azóta ott tartózkodik, amióta kivetted a többi dolgot onnan.
9. Szedd ki az ajándékot a csomagból.
10. Szedd ki a görényed a csomagból.
11. Nyisd ki a dobozt, vedd ki az ajándékot és nézd meg, hogy minden rendben van-e vele, majd szedd ki a dobozból a görényed is és tedd vissza az ajándékot.
12. Fektesd le a papírt, hogy elég nagy-e ahhoz, hogy méretre vágd.
13. Simítsd ki a papírt, majd miután észrevetted, hogy a görényed alatta van, szedd ki a görényt a papír alól.
14. Vágd a papírt méretre, de közben vigyázz, hogy egyenesen vágj.
15. Dobd ki az első papírt, mivel a görényed levadászta az ollód, és közben szétszakította a papírt.
16. Vágd a második papírt méretre - közben a görényed próbáld benne tartani abban a csomagban, amiben eredetileg az ajándékot tároltad.
17. Tedd az ajándékot a papírra.
18. Emeld fel a papír széleit, hogy befedd az ajándékot. Elcsodálkozol, hogy a szélek miért nem találkoznak. Észreveszed, hogy a görényed bemászott a csomagolópapír és az ajándék közé. Szedd ki a görényed.
19. Tegyél nehezéket a papírra, hogy megtartsa, amíg összeragasztod.
20. 20 percet töltesz el azzal, hogy óvatosan megpróbálod eltávolítani a görényed szőréből a ragasztót egy körömvágó olló segítségével.
21. Összeragasztod a papírt, megpróbálod minél arányosabban.
22. Keresed a szalagot. Végigkergeted a görényed a szobában, hogy visszakaphasd az ellopott szalagot.
23. Próbáld átkötni az ajándékot szalaggal, kétszer, oda-vissza.
24. Tekerd le a szalagot és szedd le a papírt, ami ismételten szétszakadt, mivel a görényed a szalagra vadászott és közben feltépte a papírt.
25. Ismételd meg 13-20-ik lépéseket, egészen addig, amíg már csak egy csomagoló papírod marad.
26. Úgy döntesz, hogy a 13-17-ig tartó lépéseket kikerülőd, hogy időt spórolj, és ne veszítsd el az utolsó csomagolópapírt. Hozol egy régi kartondobozt, ami pont megfelel a papír nagyságához.
27. Tedd be az ajándékot a dobozba, és kösd át egy zsinórral.
28. Távolítsd el a zsinórt és szedd ki a dobozból a görényed.
29. Tedd be az összes csomagoláshoz szükséges dolgot egy táskába az ajándékkal együtt és menj egy zárható szobába.
30. Ha benn vagy a szobában, zárd be az ajtót, kezd el kipakolni a papírt és az anyagokat.
31. Szedd ki a görényed a dobozból, nyisd ki az ajtót, tedd ki szobából és zárd be az ajtót újra.
32. Ismételd meg az előző lépést ahányszor szükséges (ameddig azt nem hallod, hogy a görény TÉNYLEG az ajtó túloldalán van).
33. Fektesd ki az utolsó papírt. (Ez elég nehéz lesz, egy olyan kis területen, mint a wc, de hát mindent meg kell tenni a sikerért.)
34. Felfedezed, hogy a görény EZT a papírt is széttépte. Kinyitod az ajtót, kimész és végigvadászod az összes szekrényt, hátha tavalyról maradt még csomagolópapír. Rájössz, hogy nincs, mert tavaly ugyanígy segített a görényed.
35. Visszamész a zárható szobába, bezárod az ajtót, ráülsz a wc-re és megpróbálod a szétszakított papírt "szalonképessé" tenni.
36. Lezárod a dobozt, becsomagolod a papírral, és nagyon óvatosan összeragasztod. Körbetekered szalaggal, és úgy dekorálod, hogy elfedd a legrosszabb részeket.
37. Felcímkézed. Visszaülsz és elámulsz a kézügyességeden, és gratulálsz magadnak, hogy milyen ügyes voltál.
38. Nyisd ki az ajtót, menj ki a konyhába, készíts magadnak egy italt és etesd meg a görényed.
39. 15 percet töltesz a görény keresésével, amíg rá nem jössz a nyilvánvaló végkövetkeztetésre.
40. Kicsomagolod az ajándékot, kinyitod a dobozt és kiveszed belőle a görényed.
41. Ezek után menj el a boltba és vegyél egy ajándékzacskót.
Alig vártam tegnap, hogy hazaérjünk. Mangó 4 hónapja nem volt kint sétálni, mert amíg Frutti nem kapta meg minden oltását, nem lehetett, nehogy a szőrén behozzon valamit. Frutti meg még egyáltalán nem volt kint sétizni soha – ugyanazon okból. Megvettük a legkisebb, lánygörénynek való hámot, de még az is nagy volt kicsit. Ráadtam előre, hogy lássam, le tudja-e szedni. Hempergett, ugrált, megpróbálta „ledörzsölni”, szokatlan volt neki. Végül rajta maradt, így úgy gondoltam, hogy nem lesz gond.
Na, out. Fél perce lehettünk kint, mikor Fruttinak sikerült kibújnia a hámból. Volt nagy riadalom. Azon a részen úgy 4 m2-nyi területen bokros, kúszótujás rész van, esélytelennek látszott a kutatás. Hárman körbeálltuk Grófuram apukájával, és szólongattuk. Sehol senki. Ráadásul az idő is szorított, mivel benti görények lévén nem szokták meg a hideget, maximum 10 perc a biztonságos, amíg nem fáznak meg. Grófuram már ki akarta vágni az egész növényzetet, mikor Frut egyszer csak előbújt. Úgy nézett rám, mintha ő nyert volna a bújócskában. Grófuram bevitte gyorsan, azt hiszem őt is megviselte az eset. De én is remegtem még percekig.
Mangó viszont rendkívül élvezte a kalandokat. Ugrált, szaladgált, túrta a havat, alagutakat ásott benne, a felszín alatt mászott, mint egy kis vakond. Tényleg hihetetlenül szórakoztató a görényséta, már nekem is nagyon hiányzott. A görények persze majd’ egész este őrt álltak az ajtóban, hátha valami csoda folytán kinyílik. Remélem ma ki tudunk menni megint. Grófuram megígérte, hogy megnézi Frutti hámját, hátha tud vele valamit kezdeni. Ugyan szerinte nem volt olyan vészesen ijesztő a dolog – mert mindenképpen előkerítettük volna a kislányt, csak én reagálom túl szokás szerint –, azért este úgy nézte a tv-t, hogy Fruttika ott aludt a karjában.
Pénteken voltunk Pesten, hogy Frutti megkapja az idei utolsó oltását. Találkoztunk a tenyésztőjével, aki nem győzött ámulni, hogy Frutti milyen kedves. Vettünk tőle függőágyat, bevásároltunk a Fressnapfban ( kaptak babapúder illatú almot :)
Vasárnap újra csak Pesten voltunk. Reggelre ugyanis Frutti beteg lett. Egész nap nem javult, sőt rosszabb lett, úgyhogy 3-kor már útban voltunk az orvos felé. Az állatorvosi rendelőben van egy szabadon garázdálkodó papagáj. Miközben bent voltunk, majdnem levitte Grófuram fejét. Csapongott ide-oda, fiolákat lopott és használt tűt rágcsált. Nevettem volna rajta, ha nem aggódom annyira a kislányért. Kapott két injekciót, de ma reggel még nem láttam, hogy javult volna. Talán annyi, hogy már evett egy keveset.
Mangó pedig ma reggelre ugyanazokat a tüneteket produkálta. Remélem, hogy tévedek. Ha nem, akkor ma is megyünk Pestre.
És én - ahelyett, hogy otthon lennék velük, vagy orvoshoz vinném őket - itt húzom az igát, mert van két kibaszott sürgős meló, és közben félőrült vagyok az aggodalomtól. Fuck you, you fuckin' fuck! - Ata után szabadon.
1. Ha wc-zned kell, erre a legjobb hely közvetlenül az alomtálca mellett van. Az embered értékelni fogja, hogy összepiszkoltad azt, amit ő oly sokáig próbált tisztára varázsolni. Ha esetleg nem tudnál oda wc-zni, akkor a következő legjobb hely az ajtó előtt van.
2. Ha úgy látod, hogy egy vendég fél tőled, először őt vizsgáld át tüzetesen. Próbálj felmászni a nadrágszárán, hogy jobban észrevegyen. Ha elakadsz, egy kicsit áss, izegj-mozogj és így tovább tudsz jutni.
3. Ha bármelyik vendég megjegyzi, hogy milyen édes vagy, harapd meg az orrát, mutatva, hogy milyen játékos is vagy.
4. Kísérd el a vendégeket a fürdőszobába is, mivel ez a legjobb alkalom, hogy átvizsgáld a ruháikat.
5. Ha az embereid közül az egyik dolgozik, varr, ír vagy elfoglalt, maradj mindig az elfoglalttal. Mindig legyél a középpontjában annak, amit pont csinál. Ezt hívják "segítőkészségnek".
6. Ha az embered könyvet olvas, az a legsegítőkészebb viselkedés, ha átkúszol a könyv lapjai között. Próbáld meg bedugni a fejed a lapok közé és nézd, hogy tud-e tovább olvasni.
7. Amikor felügyeled a főzést, mindig legyél pontban az embered lába alatt. Így nem fog látni téged, ezért jó esélyed van rá, hogy rádlépjen, felvegyen és megvigasztaljon. Ha jól csinálod, akkor gyakran meg fog vigasztalni, hisz bűnösnek érzi majd magát.
8. Nagyon fontos, hogy a nap nagy részét alvással töltsd, így friss leszel, hogy a legoptimálisabb időben - hajnali 02:00 - 04:00 óra között játsszál. Preferáld mindig az embereid ágyát, így ők is tudják élvezni a játékot.
9. A legfontosabb dolog pedig, hogy hamar kezd el nevelni az embereid. Az emberek nehezen taníthatóak, de jó esélyed van rá, ha hamar kezded és következetes vagy.
Grófuram meg találta jegyezni, hogy Mangó milyen kis suta Fruttihoz képest. Mert az „Ő görénye” olyan, mint egy repülőmókus, az „én görényem” pedig alig tud átugrani távolságokat.
A „suta” görény erre másnap felmászott a legfelső polcra és szanaszét túrta Grófuram által nagy műgonddal összekészített, és elméletben görénybiztos helyre rejtett mikuláscsomagjait.
Egy volt kolléganőmtől hallottam, hogy a mai ún. teremtő nap. Idén az utolsó. A mai gondolatainknak tízmilliószoros ereje van, tehát csak pozitívan! És ne úgy, hogy „nem lesz semmi baj”, hanem kijelentő módban kell megnyerni például a lottó főnyereményt. :-)
Grófuram az este korán lefeküdt. Aztán lehozta Mangót, majd ismét lefeküdt, és újra lehozta Mangót. Kézbe vettem az eseményeket és főleg Mangót, így végül el is tudott aludni. Kisördögöt átmasszíroztam, hihetetlen hogy élvezi. Kiterül, elengedi minden porcikáját és kilóg a nyelve.:-) Mikor kiccaládom minden tagja elaludt, gondoltam kitakarítom a ketreceket. Csakhogy nem csuktam be a szobaajtót, hogy halljam, ha esetleg a berendezés és a gyerekek között konfliktushelyzet alakul ki. Nem lehet őket egyedül hagyni. Nincsenek tekintettel semmire és abszolút nincs veszélyérzetük. Mivel Grófuram vigyázó szemei csukva voltak, így az ajtó nyitva maradt. Tapasztalt görényesek tudják, hogy amíg nem kerülnek ájulásszerű állapotba, addig számukra érdekes hangokra – gyakorlatilag minden hang ilyennek minősül – könnyen ébrednek. Ahogy elővettem a zacskót az alomnak, már ott volt mindkettő. Ezt hívják segítőkészségnek. Miután az ötödikbe már szakadás nélkül bele tudtam önteni a használt almot, jött a következő fázis. A ketrec átmosását minimum 3 szivaccsal kell elkezdeni, mert a kis tolvajok azonnal rácsapnak. Csak az van biztonságban, amit a kezedben tartasz, de ha netán előfordul az a csúnya baleset, hogy nem teszel nekik játékokat a vízbe, akkor két nyomkövető rakéta áll rá a kezedre. Az alomtálak kimosása pedig próbára teszi még az edzettebbek idegrendszerét is. Egy görény is mindenhol ott van, de kettő…! Az ilyen vizes program különlegesen megpróbáltató. Imádnak a zuhany alatt lenni, ugrálni a vízben, vadászni a vízsugarakat, megtámadni a zuhanyfejet. Tehát feladat: dörgölni a tálat – kiszedni a görényeket – szárazra törölni az egyik görényt – kiszedni a visszamászott görényt, megtörölni – a már egyszer szárazra töröltet újra kiszedni a vízből. Ismétlés 10-szer és máris kész.
És mint akinek nem elég a csapásokból, még hajat is mostam. A folyamat alig változik, csak ez már a nehezített pálya: mindent szemembe csöpögő samponos vízzel csináltam végig. Ja, és persze a hajam dörgöltem, nem az almostálat. :-) A levezető gyakorlatként szolgáló hajszárítás közben már mosolyogva tűrtem, hogy amíg az egyik megpróbál belekapaszkodni a hajamba és újra meg újra megtalálni a fülem, addig a másik fel-alá szaladgál rajtam és a hátam használja ugródeszkának, hogy az egyetlen megmaradt dörzsiszivacsot megszerezze a mosdó széléről.
Pont 11-kor holtfáradtan, magam elé meredve ültem a fotelben és végignézhettem, amint a patyolattiszta ketrec alját beterítik az alomtálcából frissen kitúrt új alommal :S, majd fogadtam a pompás mulatság megrendezéséért gratulációként funkcionáló puszikat, simulásokat.
Volt bent ma Lujzi a cégnél! Állandó linkjével, Emenével ;-) Igazi cukorborsó a csajka, olyan édesen kuncog :-) Jött segíteni pakolni, meg mindenek. Öcsécském, olyan cuccai vannak, profi a stylistja. Szóval bejött talpig csiniben, tele szájjal vigyorogva – miközben az Anyukája napok óta csak vetít, hogy Lujzi milyen nyűgös és ezért nem tud blogot írni. Hihető.
A város főterén ma a főnököm és én voltunk a középpontban. A céges ezüst nyílban elromlott a generátor és fél óráig visított a riasztó. Természetesen mindenki minket nézett. Ja, rám ne mondják, hogy hiányzik belőlem a kalandvágy, amely oly naggyá tette Amerikát.
Ezek után alig vártam, hogy hazaérjek a kölykeimhez. Már itthon történt, hogy Frutti mély karom- és fognyomokat hagyott a mégegyszersemvoltrajtam új csizmámon. Ja. Én vagyok az.
Rohanvást érkező apró lábacskák dobogása – hopp! Egy ugrás, a függöny szakad. S míg Mangó lóg a félig leszakadt függönyön, Frutti a team munka szellemében Grófuram alig levetett lábbelijéből ellopja az immár sokadik újonnan vett talpbetétet, mely a pillanat tört része alatt nyomtalanul eltűnik. Nem leljük. A helyzet fokozódik. Kooperálnak.
Reggel arra ébredtem, hogy Mangó az ablakban kotorászik. Eszembe jutott, hogy van ott némi törékeny holmi, uzsgyi lefelé. Ilyenkor igazság szerint meg kellene büntetnem, de azt kell mondjam, elég engedékeny vagyok vele kapcsolatban. Tehát össze-vissza puszilgattam megrovás gyanánt, aztán még visszafeküdtem egy picit. Mangó viszonylag hamar megunta a „Frutti-terrort” és úgy döntött még alszik. Jött, bebújt a takaróm alá és odagömbölyödött a hasamhoz aludni. Tisztára elolvadtam, pedig nem volt túl meleg. Leányzó persze rögtön felpattant az ágyra, bujkált a takaró alatt, megrágta a lábujjam, turkált a hajamban, kedveskedett, amivel gyakorlatilag lehetetlenné tette a „még 5 percet”. Megtalálta Mangót is. Kis francos meredt maga elé és úgy tett, mint aki nem veszi észre, hogy Frutti a fején ugrál. Nem sokáig bírta. Beindult a hempergés, üldözés, egymás játékainak ellopkodása és az elmaradhatatlan Frutti-makogás. Mivel kiscsaj eljövetelekor még aggódtunk érte, hogy Mangó majd bántja, minden ilyen makogásra azonnal rohantunk. Így bizony meg is szokta, hogy ha szorossá válik a helyzet, büntetlenül megúszhatja a stiklijeit, mert megy a felmentő sereg. Persze egy idő múlva rájöttünk, hogy nem Mangó cipeli a nyakánál fogva Fruttit. Az csak a látszat. Valójában Frutti alulról kapaszkodik a nyakába és vonszoltatja magát. Hohó, a kis görény.:-) Beláttam, hogy esély sincs az alvásra, mentem fogat mosni. Aha, ember tervez. Nem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek tűnik. Frutti görény ugyanis már fel tud mászni a ruhámon. Ahogy ott álldogáltam, kiscsaj már a nyakamban is volt. Bámulatos, milyen akrobata. Az apja különösen szereti az ilyen akcióit. Bárgyú mosollyal tűri, hogy Frutti fel-alá szaladgál rajta, bújik a nyakába és a fülét nyalogatja. És még csodálkozom, hogy Grófuram parfümjének illata lengi körül...
Ja és a hétvégén végre összebújva aludtak Mangóval. Egy egész óráig. Két kis cukorborsóm.:-)
Lassacskán a fejembe lopta magát a gondolat, hogy szeretnék még legalább egy görényt.
Annyira szeretetreméltó kis lények. Amikor még kicsik, amikor már nagyok, mindig is…
Egyre többet olvastam „görényes” oldalakon a kitett, megunt, halálra szánt kisállatokról. Ez az egyik dolog, amiért ölni tudnék. Vallom, hogy aki képes bántani egy kiszolgáltatott állatot ( legyen az bármilyen ), az egyéb szörnyűségre is képes. Mamám mondásával élve, falhoz kellene állítani és lelövöldözni mindet. Mondjuk ő ilyenkor a politikusokra gondolt. :-)
Mostanra már minden nap felnézek az örökbefogadásra várók listájára. Persze korai ez még, most rossz taktika lenne bejelenteni. Szépen lassan adagolom majd, hogy azért mégis tudatban legyen. Végül is alig két hónapja lettünk többen. Egyébként is jó lenne megvárni vele a költözést, ami úgy néz ki csak jövő tavasszal lesz. :-S De kell is annyi idő, megvan annak a forgatókönyve, hogy melyik ötletem mennyi idő alatt fogadtatható el Grófurammal. Azt már megbeszéltem vele, hogy az egyik melléképületet teljes egészében felújítjuk belül és berendezünk ott a kölykeimnek egy játszóházat. Szó nélkül belement, pedig lesz vele költség. Persze utána kiderült a turpisság, Ő arra számít, hogy a görények így nem lesznek bent a házban. Olyan édesen naiv tud lenni! :-)
Akartam este képeket csinálni a manókról. Nem mintha nem lenne több ezer, de ez most megrendelésre készült volna. Csak az tudja, hogy miről beszélek, aki próbált már ébren lévő görényről jó képet készíteni. A görény ugyanis perpetuum mobile. Ha nem alszik, szinte lehetetlen elkapni. Neki akkor éppen pontosan más dolga van. Sráczomnál másfél éve nem tudok lekapni egy fejállást. Van egy játékra felhívó fejmozdulat, amit megtanult tőlem. De leképezni, azt nem lehet. Pedig annyira cuki pofit tud vágni ilyenkor! Mit tehetek, próbálkozom. A tenyésztője kért meg, hogy küldjek róla képeket, mert a múltkori találkozásunkkor el volt ájulva tőle. Már bánja, hogy eladta. Azt meghiszem! Apja, anyja többszörös díjnyertes, mégis túltesz mind a kettőn. Egyedül a Grófuramnak van vele problémája, Mangó ugyanis félig vad. Ez azt jelenti, hogy sokkal okosabb, mint a legtöbb görény, de közöttük sűrűn kialakul az úgynevezett „egygazdás”, mint az őrző-védő kutyáknál. Vagyis egyvalakit imádva szeret, egy-kettőt éppencsak eltűr és a többit irtja. Grófuram csak az elviselhető kategóriába tartozik a srácznál. Viszont Frutti csajszi nagyon tud hízelegni neki. Most rendkívül büszke, hogy van egy görény, aki azért Őt is szereti.Frutti egyébként szintén nagyon jó vérvonalból származik, igazi ritkaság a kis arisztokrata. Hiába na, jó családot választottam magamnak.
Többek között reggel a Mangó miatt késtem el. Múlt héten megszokta, hogy az anyja 8-ra jár dolgozni és ahhoz képest kell kelni. De ma 7-re kellett jönni, úgyhogy fél 6-kor (5 helyett) még javában könyörögtem, hogy ébredjen, mert később a ketrecben már hiába szaladgálna. Félelmetes, hogy milyen műsort levág, mikor nem akar kelni. Hiába simiztem, szólongattam, csak nem kelt. Erre a helyes szülői reakció, hogy ölbe kell venni, puszilgatni, akkor persze felébred és viszonozza. Na, azokért a pillanatokért érdemes élni.:-D Aztán persze levittem ölben a galériáról. Meglátta, hogy Frutti már lent van és játszik. ( Őt nem kell ébresztgetni, reggel 5-kor már minden esetben rázza a ketrecet. Szombat, vasárnap, 7 órás héten és 8 órás héten. Nincs benne semmi empátia. ) Tudtam rögtön, hogy baj lesz. Kisbarátom persze meg is pukkadt és rohant fel a galériára, bele a még meleg takaróba. Menetrend szerint. Ha ilyenkor nem megyek utána vigasztalni, akkor annyi a napomnak, ha olyan kedve van még a holnapinak is, mert akkor búcsúzáskor rám sem néz és egész nap furdalhat a lelkiismeret. Ezért hát engedelmesen mentem utána és kezdődött előlről az egész, azzal a különbséggel, hogy az újabb körben már Frutti azonnal rávetette magát. Görények elintézve, elverekedtek egy darabig. Én viszont még ekkor nem tartottam sehol, úgyhogy szokás szerint sebtében készültem csak el. Mióta 2 görényem van, már se gyűrűt, se fülbevalót(!) nem hordok, lassan már sminket sem. Ruhákat már nem szín szerint válogatok, hanem a tisztaság és a vasaltság állapota alapján, szóval néha vannak balesetek. Ez van, épülök lefelé, csak a családi életem fejlődik ezzel fordított arányosságban.
