Tegnap nem telt el 2 perc, mióta hazaértünk a bevásárlásból, és Mangó már rohant is befelé az új, még csomagolt fogkefével a szájában. Érdekes, a csomagoltat a végén fogja meg, a használtat mindig középen. Vicces tud lenni, amint a szájában keresztben lévő fogkefét megpróbálja betuszkolni a gardróbajtón egy 10 centis résen. Szemből nekirohan – visszapattan, farral tolat – fogkefe szintén fennakad, bemászik nélküle és kinyúl érte – persze újra középen harap rá… :) Na de most, a fejénél megfogott fogkefével! Sikerülhetett volna, de kicsúszott a kanyarban, és a drift közben Grófuram visszaszerezte a zsákmányt. Azt a meredt egeret! Hogy micsoda feldúltan nézett egymásra a két férfijúúú!
A görényekre és arra, hogy mennyire nem hazudtolják meg a nevüket, jellemző történet, mikor névnapomra bonbont kaptam. Amíg kiszaladtam a mosdóba, Mangó az összes bonbont behordta a gardróbba – egyenként(!), mert egyszerre csak egy fért a szájába. Képes volt 24-szer fordulni. :) A kis piszoknak még arra is volt ideje emellett, hogy elrejtse őket. Fél évvel később még találtam belőle az egyik rövidnadrágomban, mikor nyáron elővettem.
De újabban már ritkán mászik fel ide-oda. Lusta, télen farnehéz is. Ráadásul eddig ugye úgy ment, hogy felmászott, lelökte a cuccot, lemászott érte, majd rejtés. Mióta viszont társa van, csak leül, és ott várja, amíg Frutti lelöki neki a szajrét. Na azt viszont villámgyorsan eltünteti. Aztán, mivel közösen megszerzett tulajdonról van szó, és tolvajtól lopni nem bűn, Frutti persze elcsórja tőle és máshová rejti. ;D
Mióta ketten vannak, a helyzet… nos, úgy fogalmaznék, hogy az esélytelenek nyugalmával próbálkozom. Lesz ez még így se, ha gyarapodik a család.
