Mangó baba alvási rituáléjának az eleje még a szokásos volt. Megmosdatta az arcom, ne feküdjek már le koszosan. Az csak természetes, hogy nem hagyta ki a szemem sem. Amúgy elég alacsony a fájdalomküszöböm, de szerintem bárki ordítani tudna a helyemben, mikor a recés nyelvével a szemhéjamat igyekszik tisztogatni. Mintha smirglivel dörgölnék, jó erősen, szárazon. Iszonyúan fáj, de az ember tűr, mert szeret. Addig-addig, hogy már a hajam töve is csupa nyál volt. Ilyenkor szokott az jönni, hogy elnyúlik a mellkasomon, vagy kiskiflit játszik a hasamnál. Ehelyett most befúrta a szemzugomba a nedves orrát, a két kis mancsával megfogta az orrom, szó szerint rátekeredett az arcomra, és végre megelégedetten lecsukódtak a kis gombszemek. Az okozott légzési problémák nem rá tartoznak.
