Kati és a Güzük

 Sokáig azt gondoltam, hogy nem igazán lehet külön választani a görényes és a nem-görényes életem. Igazság szerint még most is azt gondolom, de úgy alakult, hogy mégis meg kell oldani valahogyan.

 Szóval a jó hír azoknak, akik a görikre kíváncsiak, a többire viszont nem, hogy ezen az oldalon innentől csak ilyen sztorik, tanulságok lesznek. Örvendjetek, mert nem kell az olykor szánalmas kis életemmel véletlenül sem szembetalálkoznotok, mikor éppen a görikre lennétek kíváncsiak. Bár, ahogy most állnak a dolgok, ez az oldal sem lesz rózsaszín felhőbe burkolva. De erről majd később.

Elöljáróban csak annyit, hogy kérek mindenkit, hogy aki csak kicsit is kedvel engem, vagy az enyéimet, az nagyon szurkoljon Mangóért!!! Ez most a leges-legfontosabb.

 Az egyéb, terápiás célzattal magamból kiírt, magánéletre vonatkozó, mondhatni már-már öngyógyító bejegyzések egy másik blogban lesznek megtalálhatóak – ahogy az már remélhetőleg eljutott az illetékesekhez. Hát Ti is örvendjetek, mert alig akad közületek, aki a görények iránt való elkötelezettségemet megértené. De mivel nem adhatom fel az átneveléseteket, ennek az oldalnak a címét már tudjátok, ha netán ellenállhatatlan vágyat éreznétek, hogy többet megtudjatok a gyerekeimről – ezért marad az eredeti címen a görényes rész.

 Sőt, ezen határozatom visszamenőleg is érvényes, mert az életem történéseivel foglalkozó régi bejegyzések is áthelyezésre kerülnek – bár ezzel kapcsolatban kis türelmet kérek.

 Előre is elnézést kérek, biztos lesz átfedés is, de ez sokakat nem érint.