Vetélytársam akadt. Grófuram viszontszereti. Én is. Megtartjuk.
Úgy kezdődött, hogy eltünedeztek Grófuram alsónadrágjai. Először csak egy, majd még egy, aztán egyszerre csak már a fél készlet is hiányzott. Gondoltam megcsal. De most őszintén, hát kinek ne lenne gyanús?! Várakoztam, és figyeltem. Aztán jött a rákérdezés. Na nem én voltam az a bátor jelentkező, hanem Grófuram – meg is lepődtem rendesen. Hogy hol a fenébe vannak a gatyái, kimostam, vagy mi? Mert Ő utoljára a szennyestartóban látta őket, amikor levetette. Leszaladt a vörös függöny. Még ez a sz@rházi kér számon engem, hogy nem mostam ki a cuccait?! Meg voltam győződve, hogy hülyének néz, Ő állította, hogy nem – utána kellett járnunk a dolognak, hogy bebizonyítsam, vagy cáfolja a galád cselekedetet.
Nyomon követtük hát a gatyák útját. OK, addig megvan, hogy bedobja a kosárba, még tévénézés közben is ott van a többi között. És lefekvéskor már nincs meg!!! Hát hogy a picsába lehet ez?! Felforgattuk az egész lakást, kerestük mindenhol, sehol nem volt. Itt megjegyzem, közben észrevettük, hogy Frutti a kanapé alá mászott aludni, amikor viszont le kellett volna fektetni őnagyságát, és benéztünk a bútor alá, nem leltük, a csipogó gumiállatka hangjára viszont mégis onnan került elő. Akkor még nem láttuk meg az összefüggést a két esemény között, csupán két egymástól független rendellenességnek tűnt.
Másnap kezdtük elölről, ugyanaz a folyamat játszódott le, a gatya megint eltűnt. Dúlt bennünk a versenyszellem, hogy ki oldja meg előbb az „eltűnt gatyák rejtélyét”. Két dolog is segített abban, hogy én nyerjek – mert ugye egy pillanatig sem kételkedett senki, hogy ki volt a f@szagyerek?:D Mivel meggyőződtem róla, hogy nem Grófuram átverése az egész, felszállt az agyamról a vörös (vagy inkább zöld) köd, tisztábban láttam. És volt egy behozhatatlan előnyöm az emberemmel szemben, én ugyanis bármit el tudok képzelni a görényeimről. És ez az, barátocskáim, amiért ez a bejegyzés ide tartozik! Görények! Logikus is. Hiszen mindent ellopnak, ha eltűnik valami, rögtön rajtuk keressük, a rejtekhelyeiken. Csak azért nem előbb jutottam erre a következtetésre, mert megzavart a tény, hogy alsónadrágról van szó.
Innentől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Rögtön összehoztam az előzőleg ismertetett két rendellenességet, és a következők derültek ki.
- Frutti – vagy Mangó, vagy Tádé – lyukat csinált a kanapé alját borító anyagon.
- Frutti odajárt aludni, és oda rejtegette a kincseit is.
Naná, hogy ott találtuk meg az összes elcsent alsónadrágot! A leányzó azokban aludt!!! :O
Hja, nagy fehér csend az elképedéstől. Máig nem tudom feldolgozni. Egy görénylány, aki ellopkodja a levetett alsónadrágokat, és abban alszik… Teljesen perverz…-.-’
És nincs vele egyedül. Újabban a fél estémet a gardrób alján hasalva töltöm, mert Tádé ivarzik, és engem választott. :$ Kis fickóm esténként jön, agyba-főbe nyalogat, majd megragadja a csuklómat a fogaival, és húz be a szoba legsötétebb helyére. Ott szoktunk beszélgetni meghitt kettesben. Makog nekem, harapdálja a kezem, én simogatom, és édes kis semmiségeket suttogok a fülébe. Szerintem már nincs remény, hogy valaha még normális leszek.
