Lassacskán a fejembe lopta magát a gondolat, hogy szeretnék még legalább egy görényt.
Annyira szeretetreméltó kis lények. Amikor még kicsik, amikor már nagyok, mindig is…
Egyre többet olvastam „görényes” oldalakon a kitett, megunt, halálra szánt kisállatokról. Ez az egyik dolog, amiért ölni tudnék. Vallom, hogy aki képes bántani egy kiszolgáltatott állatot ( legyen az bármilyen ), az egyéb szörnyűségre is képes. Mamám mondásával élve, falhoz kellene állítani és lelövöldözni mindet. Mondjuk ő ilyenkor a politikusokra gondolt. :-)
Mostanra már minden nap felnézek az örökbefogadásra várók listájára. Persze korai ez még, most rossz taktika lenne bejelenteni. Szépen lassan adagolom majd, hogy azért mégis tudatban legyen. Végül is alig két hónapja lettünk többen. Egyébként is jó lenne megvárni vele a költözést, ami úgy néz ki csak jövő tavasszal lesz. :-S De kell is annyi idő, megvan annak a forgatókönyve, hogy melyik ötletem mennyi idő alatt fogadtatható el Grófurammal. Azt már megbeszéltem vele, hogy az egyik melléképületet teljes egészében felújítjuk belül és berendezünk ott a kölykeimnek egy játszóházat. Szó nélkül belement, pedig lesz vele költség. Persze utána kiderült a turpisság, Ő arra számít, hogy a görények így nem lesznek bent a házban. Olyan édesen naiv tud lenni! :-)
