Volt bent ma Lujzi a cégnél! Állandó linkjével, Emenével ;-) Igazi cukorborsó a csajka, olyan édesen kuncog :-) Jött segíteni pakolni, meg mindenek. Öcsécském, olyan cuccai vannak, profi a stylistja. Szóval bejött talpig csiniben, tele szájjal vigyorogva  – miközben az Anyukája napok óta csak vetít, hogy Lujzi milyen nyűgös és ezért nem tud blogot írni. Hihető.

A város főterén ma a főnököm és én voltunk a középpontban. A céges ezüst nyílban elromlott a generátor és fél óráig visított a riasztó. Természetesen mindenki minket nézett. Ja, rám ne mondják, hogy hiányzik belőlem a kalandvágy, amely oly naggyá tette Amerikát.

Ezek után alig vártam, hogy hazaérjek a kölykeimhez. Már itthon történt, hogy Frutti mély karom- és fognyomokat hagyott a mégegyszersemvoltrajtam új csizmámon. Ja. Én vagyok az.