Annyi minden történt az elmúlt időszakban, csak éppen sok volt a munka is, meg Grófuramra szántam az idő nagy részét, így ezek leírása elmaradt.
Kezdem azzal, hogy a pockok egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Csak arra lettem figyelmes, hogy Frutti bújik be a vacokba, amiben Mangó alszik. Mocorgás támadt, mondom, majd jön ki a medve, és keres magának másik helyet, mert nem és nem akarja az összebújást. Aztán semmi. Felemeltem a takaró tetejét, és elállt a lélegzetem. Frutti addig-addig fúrta magát, amíg sikerült szinte tökéletesen belebújnia Mangóba, a gyerek meg hagyta, durmolt tovább. Nos, vannak még csodák.
Sőt, már odáig is eljutottunk, hogy ha véletlenül nem egyszerre ébrednek, és Mangót előbb engedem ki, akkor odaáll Frutti ketrece elé, és emelgeti a buksiját, hogy mi lesz már, engedjem ki a kiscsajt is. És ne zabáljam meg a francos kis seggét! :)
A másik meglepetés, hogy Frutti ám felbátorodott. A verekedős játék már nem egyoldalú többé. Eddig úgy nézett ki, hogy Mangó, mint nagy ivaros hím, megfogta a nyakánál, Frutti, mint kistermetű nőstény meg visongott, én rohantam szétválasztani. Most az van, hogy ha nem hirtelen, lesből támad a fiúcska, akkor a kiscsaj visszaad mindent kamatostól. Szörnyen muris, amikor sikítva, mint akit nyúznak, üldözi Mangót. Sráczom először játéknak fogja fel, bukfencezik, majd fekve marad, hogy utoléresse magát, aztán felméri a valós veszélyt, és iszkol biztonságos fedezékbe a kis hárpia elől. Mindez vérfagyasztó visítozások közepette. :D
A legnagyobb hír azonban, bár lehet, hogy már írtam, hogy Frutti megtanult felmászni a létrán a galériára – a segedelmemmel, amit azóta is hallgatok Grófuramtól. :P De ez csak a kezdet volt, ugyanis most már ott van a kincseinek lelőhelye, méghozzá az én paplanhuzatomban. Na tessék. Már meg sem lepődöm, ha éjszakai forgolódás közben csipogásra ébredek. Régen Mangó a fogkeféket, és a mosogató szivacsokat rejtette a huzatokba, a kiscsaj pedig csipogó gumiállatkákat, felhúzható-rezgő plüssegereket dugdos. Már várom a napot, amikor egy félig megrágott csirkenyakkal találom szembe magam, bár azt hiszem, az lenne az utolsó alkalom Grófurammal egy ágyban. :D A múltkor egy lufit próbált felvinni. Kerek 20 percig elszórakozott vele, hogy stabilan megfogja a lufit, és felvigye a galériára. De nem adta fel. Szegény kiscicám, feszt útjában volt a lufi, nem látta tőle a lépcsőfokokat, aztán mikor megtett pár lépést, leejtette, mert nem volt jó a fogás rajta, stb. :DD Hülye voltam, mert a fene nagy röhögésben eszembe sem jutott, hogy felvegyem videóra. Mikor elkezdtem, addigra meg pont kidurrant. Mindegy, azért lett egy rövid kis mozgókép a viszontagságokról. Érdekes, a lufi nagyságú labdákat nem, de a lufikat imádják mind a ketten. Csak sajnos természetéből adódóan, a léggömb nem túl tartós.
Van rossz hír is. Mi több, elkeserítő. Már nagyon vártam az első idei babát, a bézs kislányt. Meg is született az alom május 3-án, de még nem lehetett látni, hogy mennyi albínó van közötte, és végül mennyi bézs. Na, az összes mini bézs lett. De az összes fiú. Úgyhogy nem jön júniusban a babicsek… hát elvette az összes életkedvemet is. Persze a tenyésztő gyűri az agyam. Van ugyanis köztük egy gyönyörű nagy macifejű fiúcska. Tényleg csodaszép és különleges. Hihetetlen nagy már most, gyakorlatilag kétszer akkora, mint a testvérei. Maga a tenyésztő is meg akarná tartani, de nála már túl sok a hím, ezért mivel én megkaptam tőle az álomgazdi minősítést, nekem adná. Végtelenül megtisztelve érzem magam, de egyszerűen fiút nem hozhatok. Grófurammal úgy beszéltük meg, hogy az augusztusi baba – a nagy rozsomákbébi – az enyém lesz, mivel nagy százalékban vadvéres, és fiú. Neki pedig jön ez a Frutti anyukájától származó kislány, aki hiperszelíd. Grófuram eleve csak a lányokat szereti, nem létezik, hogy rá tudjam beszélni egy fiúra. Meg nem is tudom, hogy akarom-e, hiszen akkor 3 fiú – 1 lány lenne az arány. Jajj.
Végül egy meglepetés ma reggelre: kivettem a labellómat a táskámból, és felszaladt szemöldökkel konstatáltam, hogy krémes. Ami még nem furcsa, de ennek a külseje volt az. Rosszat sejtve kandikáltam a táska belsejébe, hát látom, hogy mindent beborít valami jó illatú, fehér trutyi. Egyetlen dologból eredhetett, azt vizsgáltam meg közelebbről. Nos igen, a kézkrém tubusát ezernyi apró, tűszúrásnyi lyuk borította be. Valaki járt a táskámban…
