Kati és a Güzük

Mióta bejött a jó idő, Mangóval minden nap kint szaladgálunk a kertben. Muszáj lefárasztani, mert különben tör és zúz a lakásban. Az utunk minden esetben – talán nem véletlenül – Grófuram anyukájának a tyúkketrece előtt vezet el. Rohanvást érkezünk, és szétriasztjuk a bandát. A kis görény hihetetlenül élvezi, és legalább a tyúkok életében is van egy kis izgalom. Van köztük egy példány, aki amint meglátja Mangót a fűben, azonnal ott terem a hálónál, és ahogy körbeszaladunk, végig követ minket, és harciasan megpróbálja becélozni a Pöttömöm szemét a csőrével. MAGA A SÁTÁN az a szárnyas! Mangó veszélyérzete persze nulla, nem fél a kis francos. Annyira bosszantott a dolog, hogy elhatároztam, fellépek ellene. A tettek mezejére léptem, megpróbáltam megregulázni. Mérgesen odatoppantottam, és rákiáltottam, hogy „Hess! Nem mész innen?!”. Szerintetek mozdult egy tapodtat is a kis köcsög? Hát nem. Ott állt, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy egy kis Aqua Benedicta, vagy a Biblia hatásosabb lett volna az elűzetéséhez. Azt hittem felrobbanok, még egy tyúk is semmibe vesz. És ezek után ne legyen kisebbségi komplexusom! Mindennek tetejébe még Grófuram is tanúja volt a jelenetnek, úgyhogy egész estére megvolt a szórakozása.