Most, hogy így megvolt az ilyenkor szokásos szabadkozás, leírom az eddig történtek publikus részét.

Mi mással is kezdődhetne, mint a jószágokkal. Annak idején, mikor az enyém lett Mangó, megtanultuk, hogy a lakásunk nem biztonságos. Szépen kiürítettük az alsó polcokat; eltoltuk egymás közeléből az ugródeszkának használt bútorokat; belevertük a fejünkbe, hogy édességet nem és nem hagyunk kint; vizet a felmosó vödörben vagy akármilyen tárolóeszközben soha nem hagyunk őrizetlenül, stb. De kénytelenek voltunk megtanulni az emberi, érzelmi oldalát is a dolognak – ahányan voltunk, annyiféleképpen. Grófuramnak például meg kellett ismernie a szerelme másik oldalát is, hogy bizony önző is tudok lenni, ha a görényről van szó, valamint újraértelmeztük a toleranciát, megértést és a türelmet. Mert egy görénnyel együtt élni egy Grófuramhoz hasonló egoista, rendszerető embernek óriási kihívás, egy hozzám hasonló elborult állatbolondnak pedig már a végső stáció, ahonnan nincs többé visszaút.

Sorozatos veszekedések, morgások jellemezték akkoriban a kapcsolatunkat. A fő téma pedig mindig a görény volt. És Grófuramnak rá kellett jönnie, hogy olyankor sehol nincs a kedves, elvakultan szerelmes barátnője, aki szinte mindent megtenne a kedvéért – mivel a posztját átvette egy kisállat. Egy kis fenevad, aki mellett sosem volt biztonságban, aki harapta, ahol érte. Máig nem értem, hogy ezek után hogyan volt képes beleegyezni, hogy még egy görény jöjjön a házhoz.

De megtette és ettől szintén fordult egyet az életünk. Frutti érkezésével az addigra már görénybiztossá avanzsált lakásunkról kiderült, hogy ebben a témában erős fogalomzavarokkal küszködtünk. Egy nőstény görény ügyessége az artistákéval vetekszik, hisz olyan könnyű, hogy szinte repülni tud. Így tehát szépen kiürítettünk még két sornyi polcot, a függönyöket rövidebbre vettük, a ruháinkat (melyek rágása kedvenc szórakozása volt) biztonságba helyeztük. És ismét változott a köztünk lévő, illetve a görényekhez való viszonyunk is. Frutti és Grófuram között végzetes szerelem szövődött. Sosem felejtem el Grófuram arcát, mikor a kislány először adott neki puszit. Szegény nem is tudta, hogy egy görény ilyen is lehet. Immár örömmel tapasztalta, hogy milyen jó érzés a szemhéjnyalás, a fültisztogatás, vagy mikor a zsebében egy görény alszik.

Klasszisokkal könnyebb volt rávenni Őt egy harmadikra: megérkezett Tádé. Csak ismételni tudom magam. Az addig kétszeresen görénybiztossá nyilvánított lakás a lehetőségek tárházává vált a legkisebb ugrifülesünk számára. Tádéban ötvöződik a hím görény nagysága a nőstények ügyességével. Ergó, szó szerint semmi sincs biztonságban. Olyan dolgok történnek, hogy még én is – aki azt hittem, hogy a görények képességeivel kapcsolatban olyan nagyon nagy meglepetés már nem érhet – leesett állal bámulok magam elé, hogy „Ezt mégis hogyan…?!”.

Eme hosszú bevezetés után vissza is térnék a mába. Sorolom a Tádé által kivitelezett, erre a hétre jutó akciókat:

-         Számtalan karabíner rögzíti a ketrecét, valahogyan mégis ki tud jutni belőle.

Áldozat: hál’ Istennek csak az anyja, aki egy napig képtelen volt abbahagyni a remegést, mert 10 végtelennek tűnő percig azt hitte, hogy elveszett, ugyanis az úrfi már kint mászkált az udvaron. (Na ennek a történetnek van egy kevésbé publikus része. De mivel nem akarok megbántani senki – még ha a blogot nem is olvassa – ezt inkább hanyagolom.)

-         A legfelső polcra is fel tud jutni.

Áldozat: Grófuram hordozható DVD lejátszója, ami összetört.

-         Olyan WC-nk van, ami elég magas. (Gyakorlatilag nem ér le a lábam.:) Az úrfinak mégis sikerült a fürdőszoba ajtóból beleugornia. :O

Áldozat: maga a bűnös, aki az ijedtség mellett, hogy nem tud kimászni a WC kagyló csúszós falán, még az utána való fürdést is el kellett viselnie.

 

És még csak csütörtök van. Nem tudom, hogy miként, de vagy fel tud mászni a tökéletesen sík, függőleges falon is, vagy pedig akkorát ugrik, mint a gumimacik. Annyi biztos, hogy olyan helyekre jut el, amiről eddig azt gondoltam, hogy lehetetlen. Így aztán most megint érdekes tapasztalatokra teszünk szert. A konzekvenciákat még korainak érzem levonni. :D

 

Mangóval kapcsolatban viszont eldőlt a dolog, elviszem a legjobb orvoshoz, aki csak szóba jöhet. Tegnapelőtt és tegnap megint előjött ugyanis az a „lábgörcs” szerű valami. Most sajnos volt alkalmam alaposan megfigyelni és azt tapasztaltam, hogy ilyenkor nem igazán tudja behajlítani a lábát és mikor lép, mintha egy kört írna le oldalra az egyik hátsó lába. Ma reggel például nem tudott felmászni a fotelre, mert a hátsó lábikójával nem tudott megkapaszkodni. Remélem, holnap már többet tudok. Ettől a gyomorgörcs.