Kati és a Güzük

Sokáig nem akartam ezekről írni, nem is tudtam. Most is csak azért, mert remélem, ha kiírom magamból, akkor enyhülés következik.Karácsonykor megtörtént, amire már számítani lehetett. A család öreg kutyuskája elaludt örökre.  Egyszerűen gyönyörűséges volt és végtelen…

Annak ellenére, hogy alig alszom mostanában, boldogságos napjaim vannak. Elhalmoznak szeretettel. Frutti tyúktól például egyszerűen nincs nyugtom, szinte tolakodóan bújik, egy pusziosztó gépezet lett! Nem lehet mozdulni sem nélküle, olyan kis hízelgő. Jaj, olyan naggggyon…

„Milyen jó végigsimítani a bundáját! Ez a testi kapcsolat, egy eleven, lélegző lény érintése az, ami kis kedvencét oly értékessé teszi a magányos ember számára.”És mennyire igaz. De nem „csak” ennyi. Az állatok rendelkeznek a legfejlettebb empatikus…