A görények és az életemben játszott szerepük került szóba, igazából csak úgy mellékesen. Végül azzal zártuk le a témát, hogy Ők valószínűleg pótlékok az életemben. Gondolkoztam rajta, és minél többet, annál inkább elszégyelltem magam. Rájöttem, hogy ez így egyáltalán nem igaz. Cseppet sem pótlékok! Kifogyhatatlan forrású szeretetgombócok – igen, és én legalább annyit visszaadok nekik, mint amennyit kapok tőlük. Rendkívül fontos szerepet játszanak az életemben - hallgatok is emiatt.

Szóval vissza az egész. :D És bár abban biztos vagyok, hogy ilyet csak az mondhat, akinek nincsenek saját gyerekei, mégis állítom, hogy úgy szeretem a két francost, mintha a szívemről szakadt kölykeim lennének.