Tegnap kiszedtem Mangó varratát. Hát nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam.
Fruttinál szintén időbe telt, de mivel adtam pasztát, és annak nyalogatása közben aztán azt csináltam a nyakánál, amit csak akartam, simán meg lehetett oldani a dolgot.
Mangónál ez nem működött. Már kedden ki akartam szedni, mert letelt a 10 nap, de látta az ollót, és még pasztára sem jött oda. Végtelenül gyanakvó a lelkem. Tegnap már sikerült, és nyalogatott ugyan egy kis pasztát, de még nem végeztem a varratszedéssel, amikor úgy döntött, hogy neki elég volt. Na, gondoltam a csirkenyakat nagyon szereti, hát akkor azzal próbálom lekenyerezni paszta helyett. Felhúztam combig a nadrág két szárát, a térdeimhez beszorítottam a csirkenyakat, és ollóval a kezemben készen álltam. Szerencse, hogy nem látott senki. :P A zseniális ötletről annyit, hogy mikor rájött, hogy nem adom szépszerével, elkezdte rángatni (nyilván akkor már szó sem lehetett vagdosásról), és amikor sikerült kirántania a nyakat, rohant eldugni. :S De legalább a sok próbálkozás alatt valamikor sikerült elvágnom az egyik csomót. Lefeküdtem a kanapéra, Mangi persze azonnal jött odafeküdni mellém – ez majdnem mindig beválik. ;) És amíg ott bújt, és simogattatta magát, szépen megfogtam a körmömmel a kis csomómaradványt, és kihúztam. Meg sem érezte a kis szentem.
Az egész művelet nem tartott tovább röpke 1 óra hosszánál…
