Múlt hét pénteken végre Mangó is megkapta az implantját. Szabadságot vettem ki, hogy elmehessek Vele, mert mégiscsak hozzám kötődik a legjobban, és elég nehéz őt másoknak kezelni.
Délre kaptunk időpontot a dokinktól, így hát elindultunk 9 órakor, hogy délig biztosan fent legyünk Budán. Természetesen induláskor Mangón megszállott izgatottság vett erőt, mint mindig, ha kocsizik. Egész úton hallottam, hogy szaladgál fel, s alá a ketrecében, tologatja az alomtálcát, ugrál a függőágyból ki, majd be. És persze az izgatottságával egyre erősödött a pézsmaillat is az autóban. Szerencsére csak az.
A tervezettnél hamarabb értünk oda, de akkor már Gráf doktor ott volt, és próbált nekünk segíteni, de kedvessége ellenére, le kellett őt ráznunk. Állítólag nagy görényes ő is, de a mi dokink Géczy Csaba, és tökéletesen meg vagyunk elégedve vele. Hál’ Istennek nem sokat járunk orvoshoz, mégis emlékszik a kölykeim nevére, így hát a szívembe lopta magát. ;) Ez kevés lenne, de emellett még jó orvos is.
Bevittem Mangót, rögtön meg is kapta a nyugtató injekciót. Kicsi cseppem mászott volna a műszerekkel teli polc felé a vállamról, aztán egyszer csak éreztem, hogy már nem akkora intenzitással próbál odajutni, és szépen vissza is csúszott a karomba. Egészen elernyedt, akkor már tartani kellett a buksiját. Pocoknak folyt a nyála, csepegett végig a karomon, onnan pedig le a földre. Olyan kis védtelen volt, majd’ a szívem szakadt meg. Kapott a vizsgálóasztalra egy melegítő párnát, arra ráfektettem, majd zselét nyomott a félig nyitott szemére a doki, hogy ne száradjon ki az altatás alatt.
És akkor elővette a tűt. Amikor megláttam, azt hittem rögtön elájulok. Kb. 5 mm átmérőjű üreges belsejű tű, amivel beadják az implantot. A tenyésztő meg azt mondta, hogy ehhez nem kell altatás, ébren is beadják. Na persze, megnézném én azt a kisállatot, amelyik némán és nyugodtan tűri, hogy egy ilyen vastag tűt a nyakába nyomjanak! Azt nem is bírtam végignézni, hófehéren rogytam le az asztal melletti kisszékre. A művelet végül gyorsan lezajlott, a doki még összevarrta a sebet, hogy nehogy kiessen belőle az implant, majd megkapta az ébresztő injekciót. Orvosunk – nem ismervén jól Mangó pajtást – figyelmeztetett, hogy egyelőre kába lesz, ne kapjon enni-inni, mert félrenyelhet. Arra gondoltam, hogy ha Mangó kába lesz, és pár percen belül nem fog ugrálni, hát akkor óriási baj van. Jót mosolyogtam magamban, mikor két percen belül a kis ártatlan már azt figyelte, hogyan férhetne hozzá Grófuram csuklójához, feltépni az ereket. :) Na jó, ez kis túlzás, de úgy ugrált, pörgött, mintha mi sem történt volna. Anya végre levegőt vett.
Összességében véve, Mangó jobban viselte a tortúrát, mint Frutti, aki egy napig utána még valóban nagyon kómás volt. Viszont Mangó sebe csúnyább, picit be van gyulladva. Vagy megkaparta, vagy Frutti harapott pont rossz helyre, nem tudom. Most fújkálom First-tel, amit az úrfi rendkívül rosszul tűr. Minden fújás után körbeszaladja a házat ötször, és próbál elbújni, mikor meglátja a kezemben a flakont. De úgy látom, hogy javul a helyzet, már kevésbé tűnik pirosnak. Ha minden rendben lesz, jövő hét kedden kiszedem a varratokat.
