Frutti manó minden idejét az ágyunkban tölti. Olyan kis hisztis tyúk lett, egyszerűen nem lehet bírni vele. Persze Grófuram kioktatott, hogy az lehetetlen, hogy nem hajlandó lejönni a galériáról, csak én nem akarom lehozni. Na az este, aztán reggel is, bizonyíthatott… volna. De kezdem az elején.
Este kitakarítottam a ketreceket és alomtálcákat, eközben Grófuramra voltak bízva a kölykök, szokás szerint. Becsuktam a szobaajtót, hogy ne jöjjenek ki, mert a segítőkészség náluk határtalan. Mialatt végeztem a dolgom, csak hallom odabentről, hogy „Mangó! Mangó!...Mangóóóóóó!” Gondoltam magamban, megint kompetencia elvű oktatás folyik, pöttöm barátom ugyanis mindig akkor a legrosszabb, mikor a Gróf „vigyáz” rá. Bekukkantottam, hogy mi a helyzet, és a következő fogadott: Mangó a számítógépes asztal tetején hasal az egéren, és próbálja megjelölni, Grófuram pedig eszeveszetten csapkodja előtte az asztalt újságpapírral… Azt hittem bepisilek, annyira nevettem. :D
( Istenem, hihetetlen az a gyerek mostanában. Tényleg mindent, de mindent megjelöl. Például vettünk nekik egy labdát, ami ha feldobjuk, szétnyílik, és hálós szerkezetű lesz. Frutti játszik is vele. De Mangó, áááá. Elgurítjuk neki, rohan utána, majd átkúszik rajta, hogy megjelölje. -.-’ Mielőbb meg kell kapnia az implantot. )
Azért hogy Grófuram mennyire nem humortalan ember, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy képes szórakozni a saját kárán. Bár nem tudom, hogy mennyire volt felhőtlen az öröme, ahogy ott állt Mangó felett, mégis velem nevetett. Sőt, még saját magától elmondta azt is, hogy Mangó bundája most igazán gyönyörű. :O Néha annyira büszke vagyok rá. Nem tudom, hogy rajta kívül ki viselne még el minket.
Mikor a takarítás végeztével visszamentem, Mangó minden további nélkül befeküdt az ölembe durmolni. :P Hogy tetézzem a bajt, megkérdeztem, hogy hol van Frutti. Láttam rajta, hogy elérti a célzást. Nacsas asszony természetesen fent volt az ágyban. Ezt mondjuk már akkor sejtettem, mikor egyedül hagytam őket. Na igen, majd pont Grófuram tud nemet mondani a kis kedvencének. :P
Ma reggel aztán a kis primadonna volt a főszereplő. Felébredt, és már tűzött is ébresztő puszikat osztogatni. Először én kaptam, majd miután kellőképpen eláztatott, kiűzte Mangót a takaró alól. Ilyenkor visít, mint egy fúria, vagy mint akit ölnek, közben persze Ő az üldöző. :P Hétalvó Grófuram erre sem kelt fel, bár élek a gyanúperrel, hogy csak meg akarta kapni a puszi adagját. Csajszinak több sem kellett, már mászott is, és jól megtisztogatta embere fülét, szemét. ( A száját neki kihagyja a kis francos, mert szúr a bajusz és a szakáll. ;) Észrevéve, hogy nincs már szükség ránk, Mangóval levonultunk. Bár biztos voltam a válaszban, megkérdeztem a Grófot, hogy lehozzam-e magammal Fruttit is, de – minő meglepő – azt válaszolta, hogy maradhat. Nagy a szerelem.
