Annyira vártam már hetek óta, és most hétvégén végre lezajlott a görifarsang. Mondjuk sejtettem már az elején, hogy nem lesz problémamentes, mivel pont gyerekes hétvégére esett. De aztán meggyőztem magam, hogy csak nem lesz tán baj. Végül is macska- és görénykiállítás lesz, tehát ha a görények nem is, a macskák biztos érdeklik őket. Aham, ahogy az Móricunk elképzeli.
Dolgoztam szombaton, ezért úgy beszéltük meg Grófurammal, hogy jön értem a gyerekeivel munka után, és felmegyünk a Lurdy-ba. Erre megérkezik egyedül. Merthogy a nagyobbik fiának nem volt kedve jönni, a kisebbiknek meg lett volna, de mikor megtudta, hogy Mekit csak hazafelé kapnának, már neki sem. Na b@szd meg… Erre én, megértő mennyasszony minőségemben felajánlottam, hogy akkor menjünk mi is haza, csak két napig vannak ott a gyerekei, hát azt ki kell használni. Mindezt ahelyett, hogy az egekbe szökő vércukorszintem miatt inzulinért hörögtem volna. De túl lettem rajta, annál is inkább, mert a Gróf rendes volt, és felvitt.
Nahát na, pont nem volt semmi program, mikor odaértünk, de azért annyira élveztem a dolgot! Ahogy beléptünk, megéreztem azt a jellegzetes pézsmaillatot, és már termelődött is az endorfin. :D Körbejártuk a görényeket, megnéztük mindet kétszer is. Volt görisimogató, skinny és baldwin tengerimalacok, afrikai fehérhasú törpesünök, meg mindenek ;) Ja, és a gyerekeknek ugrálóvár, meg mindenféle vásár állatfigurás játékokkal. Na ennyit erről.
Otthon megnéztem a képeket a farsangról, hogy miről maradtunk le. Voltak még mindenféle ügyességi versenyek, jelmez- és szépségverseny. :) Nem baj no, majd legközelebb. Grófurammal megegyeztünk, hogy még jó, hogy nem hoztuk a mi görényeinket, mert tönkrevertek volna mindenkit. Hiába, mindenkinek a sajátja a legszebb. :)
Persze átnéztünk a macskákhoz is, komolyan el voltam ájulva. Én még ennyiféle macskát az életemben nem láttam. Volt egy, amiről azt hittem, csak oda van rajzolva. Szabályos csigarajzolatok voltak a bundájában cirmok gyanánt. :) Rögtön levágtam, hogy kissé korlátolt vagyok a cicákat illetően. Abból a 40-50 féléből felismertem vagy 5-öt. De ezzel kettőnk közül én voltam az okosabb, úgy láttam. :)
Ha már ott voltunk, szétnéztünk a ZooDomban is. 10-15 méternyi fal telis tele akváriumokkal. Tudtunk volna választani, de nem tettük. Elég, ami megmaradt. Pont mostanában pusztított valami közöttük, és az nagyon igaz, hogy senki sem érezheti magát olyan tehetetlennek, mint egy beteg aranyhal gazdája. Láttunk amerikai minimalacot, japán táncoló egereket, kosorrú törpenyuszikat, a változatosság kedvéért hosszú szőrű tengerimalacokat, papagájokat, hüllőket. Reméltem, hogy lesz esetleg axolotl, mert azt meg akartam mutatni élőben is Grófuramnak, próba szerencse alapon, hátha megjön hozzá de kedve, de az nem volt.
Kb. másfél óra után már mentünk haza, mert én is rendes vagyok.
